Iszkiri 45

Iszkiri 45 Szárliget- Tata útvonalon

Szárligetről a vasútállomás felé vitt utunk, ott gyors Kéktúra pecsételés. A túraútvonal nagy része a kék túra jelzésen halad, ezért az Országos Kéktúra egy szakaszát is tudtuk teljesítetni közben. A vasútállomás után nemsokára egy emelkedővel indítottunk, mely gyors vetkőzésre és hátizsák rendezésre is késztetett. Mérgelődtem, hogy már megint túlöltöztem, illetve sok vizet hoztam, ezért hátizsák is nehéznek bizonyult, kicsit könnyítettem rajta. 

Kellemes erdei úton haladtunk, Nagyegyházáig, ott aszfaltos út következett, áthaladtunk a településen, érdekes trabantot és hóvirágokat is találtunk. Az első ellenőrző pontig, a Somlyóvári kulcsosházig 13,15 km-et kellett menni. Áthaladtunk az M1 autópálya alatt, csodás patakok, apró vízesések, mellett hangulatos erdőkön, erdőgazdasági üzemi úton keresztül vitt utunk. Útközben folyamatosan az út szélét pásztáztam virágok után kutatva, végtére is már ébred a természet, s a vadvirágok a kedvenceim, öröm rájuk találni.

Somlyóvár kulcsosháznál szúrópecsét és gyors kék túra pecsételés. Az energiaszükségletünket pótoltuk és pár perc múlva már úton is voltunk. Következő ellenőrzőpont 3 km-re volt, így ez egy rövidebb szakasz volt. Útközben a virág keresésnek is meglett az eredménye, megláttam az út mentén a csodás zöld színű illatos hunyorokat, némelyik már kinyílt, némelyik még bontogatta zöld virágait. Védett vadvirág. Tornyópusztáig, következő pihenőhelyig sok szinttel nem kellett megküzdeni, ez volt az első ellenőrző pont, ahol voltak pontőrök is. Kaptunk egy hot-dogot, mely kellemes meglepetés volt, gyors evés és újult erővel folytattuk az utat. Az időjárás ha egy picit is megálltunk, rögtön nem volt túl kellemes, elkeztünk fázni, ezért tempósan haladtunk. Védtelenebb területeken, erdőn kívül elég csípős szél fújt. Azért a túrát megelőző esős időjárás miatt az egész útszakaszon előfordultak saras részek is, de összességében nem volt vészes.

Vértestolna, Tatabánya térségében gyalogoltunk, Koldusszállásnál Kék túra bélyegzést nem feledtük, majd átmentünk ismét az M1 autópálya alatt, s nemsokára elértük a Gerecse 50 már jól ismert útvonalát, ahol a 10,20 és az 50 km elágazik. Mi az 50 km-es túraúton jobbra folytattuk utunkat, egy sunyi emelkedős szakaszon, mely rendesen vette ki az erőt. A kissé, de 4 km-en keresztül változatlanul emelkedő szakasz nem a kedvencem. A figyelmemet itt is az út szélére szegeztem, s észrevettem, hogy a tavaszi kankalinok már bújkáltak elő, 1 hónap múlva a Gerecse túrán már biztos teljes pompájukban láthatom őket. Nemsokára elértük a 3. ellenőrző pontot a Szent-Péter templom romját, itt a Kálvárián lefelé a sárga jelzésen indultunk Baj irányába. Csodaszép túraút volt, mohás sziklák hevertek mindenhol, a kálváriákat olvasgattuk, de a szűk, olykor sziklás gyalogútra azért figyelni kellett, nem volt veszélytelen.

Amikor elértünk az alsó kereszthez, lejutottunk a Kálváriáról, beérkeztünk a baji Szőlőhegyre, ott a házak között sétáltunk lefelé Baj irányába. Már a Szőlőhegyekről láttuk a tatai Öreg-tavat, tudtuk, hogy nagy, de tudva, hogy oda el kell jutni és még meg is kell kerülni, bevallom kicsit rosszul lettünk. A Szőlőhegyen keltikék virágoztak, ibolyákat is találtam, nyugalom volt, a helyiek a kertjeikben dolgoztak, hangulatos vidék.

Mikor elértük Baj községet, tudtuk, hogy már "nincs baj", közel Tata. A templom mellett elhaladtunk és Tata felé vettük a irányt. Itt végig Tata, Est moziig aszfalton kellett menni, ami a térdet elégé megterheli, a nem szeretem részek a túrákon. Tatára beérkezve, átkeltünk a vasútvonalon és a Tatai edzőtábor mellett hosszasan gyalogoltunk az Ady Endre utcáig, ahol jobbra kanyarodva már láttuk a már reggelről ismert Est mozi épületét. Itt perec, gyors pecsét és tovább a tókerülésre. Arra gondoltam, hogy kiszáll a túratársam, és a 35 km-es teljesítéssel megelégszik, mivel már komoly bajok kezdtek jelentkezni a lábával, de nem adta fel, elismerés neki érte. Igaz azt mondta, hogy "már az első 2 méteren elrontotta".... és, hogy "soha többet".

Est Mozi után a Tópart utcán mentünk le az Öreg-tóhoz, a tókerüléssel még 7,5 km várt ránk. A vár felé kezdtük meg a kerülést, gyors fotók, a vár után nemsokkal a Lovardánál szúróbélyegzős ellenőrző pont. Már lement a nap, sötétedett, sietnünk kellett. Itt is sokáig aszfalton mentünk, ami szintén a már fáradt lábaknak nem kedvezett, viszont próbáltunk a tájra, a tóra koncentrálni. Borostyánnal benőtt fák, virágzó sombokrok szép tó, hol nádas, hol homokos partszakasz, a vár és a város fényei látszottak a távolból, a Hold világított. A gyalogúton sok futó, sétáló ember. Volt egy rövid szakasz, mely nem aszfaltozott volt, tiszta felüdülés. Az Által-ér hídjánál az utolsó ellenőrző pontot is megtaláltunk, szintén szúróbélyegző, itt bevártuk a már erősen lelassult, sántító túratársunkat. Már teljesen sötét volt, amikor beérkeztünk a célba, bélyegzés, oklevél, kitűző, perec és a jól megérdemelt alkoholmentes sör, amire már régóta vágytam, mivel a túratársaim túra közben bementek sörözni és én akkor nem tartottam velük, de megkívántam. Kicsit több, mint 10 óra alatt teljesítettük. Kellemesen elfáradva várt még ránk 130 km vezetés, utazás hazáig. 

Összességében jó kis túra volt. Köszönet érte! Rövidesen ismét visszatérek a Gerecsébe.