Szardínia a mediterrán gyöngyszem

2017.02.28

A mediterrán természet e sziklás szentélye olyan mintha nem a valóság érzetét keltené, inkább a képzeletek világában lennénk. Hátborzongató sziklafalak, szépséges tengeri barlangok, mesés öblök, változatos tengerpartok, rózsaszín flamingók, paratölgy-erdőségek, lagúnák, misztikus ókori erődök, hangulatos városok - ez mind Szardínia! Egy igazán kalandokra csábító, meglepetésekkel teli sziget a Földközi-tenger közepén. Itt igazán mindenki megtalálja azt, ami a kikapcsolódásának leginkább megfelelő.

2014. évben immár három éve jártam a szigeten, viszont pár napja tartottam előadást a Kecskeméti Világjáró Klub szervezésében a Természet Házában, ezért úgy gondoltam, hogy egy rövid összefoglalót itt is közzé teszek. 

Utazás a szigetre

Három éve még nem volt közvetlen repülőjárat a szigetre, azóta az egyik ismert fapados légitársaság azonban már indított, így könnyebb az odautazás. Az utazásunk megtervezése során több lehetőséget megvizsgáltunk, személyautóval és komppal átkelni a szigetre, Bécsig autóbusszal, onnan közvetlen repülőjárattal, de végül a német légitársaság müncheni átszállással közlekedő repülőjáratára esett a választás, a költségeket és az utazás időigényét is figyelembe véve. A repülővel Olbia repülőterére érkeztünk, mely a Smaragd-part repülőtere. Érdekességként megemlítem, hogy a szigeten három repülőtér is található, Olbián kívül még délen Cagliari és észak-nyugaton Alghero városában. Ez a sziget méretéből is adódik, hiszen a mediterrán térség második legnagyobb szigete, Sziciliánál alig kisebb. Hosszában közel 300 km, szélességében 145 km a sziget, melynek 80 %-a domb- és hegyvidék. Mivel a számok láttán nem kis szigetről van szó, ezért, hogy azt megismerhessük autót béreltünk a repülőtéren. Az utazás előtt részletes útitervet készítettem.

Ami már a sziget felé közeledve a repülőről szembe tűnő volt, és mindenképpen megfogott: a domborzati viszonyok, a csodás partvonal és a dús növényzet - ugyanis Szardínia (kivéve némely belterületi vidéket) elég gazdag növényvilágban.

Érkezés a szigetre
Érkezés a szigetre
Torre delle Stelle partvonali látkép
Torre delle Stelle partvonali látkép

A következő térkép részletesen szemlélteti az általunk bejárt útvonalakat és látnivalókat. Ábrázoltam a térképen a zászlót is. A szárd zászló a szárdok szimbóluma. A fehér színű zászló 4 mezőre van osztva, 4 bekötött szemű kalózfejjel. A legendák szerint a spanyolok egyszer nyomdahibával nyomtatták, így az eredeti homlokpánt lecsúszott a kalózok szemére, de sokak szerint a spanyolok inkább szemellenzőseknek tartották a szárdokat, ezért ábrázoltak így őket. Mindkét formában megtalálható a zászló a szigeten.

Két szálláshelyünk volt, az egyik a sziget déli részén, Torre delle Stelle városában, a másik a sziget északi részén Costa Paradisoban. Szardíniai kalandozásunkat Dél- Szardínián kezdtük,

Térképet készítette: Berecz Róbert
Térképet készítette: Berecz Róbert

Dél- Szardínia

Cagliari  

Cagliari a sziget déli részén helyezkedik el, a sziget legnagyobb városa, egyben a sziget fővárosa. A "Nap város" -ának is nevezik, egyrészt mert éghajlata az egyik legkellemesebbek egyike a Földközi-tengeren, valamint épp délre néz, mint egy tengerre nyíló óriási ablak. A város egy öbölben, az Angyalok-öblében fekszik. Cagliarit szinte minden oldalról hegyek határolják, kivéve délről, ahol pedig a tengerrel határos. A város környékén sok sólepárló medence található, ahol a sziget egyik honos madara a rózsaszín flamingó talált otthonra. Cagliari a város maga 7 dombra épült, és ezek a dombok alkotják a település egyes negyedeit is. A város első látásra olyan üresnek, embertelennek tűnt, ami nem csoda, mert éppen szieszta időszakában szántunk időt a város meglátogatására. A szieszta délután 14-18 óra között van a szigeten, addig üzletek sincsennek nyitva. Hosszú városnézésre nem készültünk, mivel a 35-38 fokos melegben jobban vágytunk a tenger partjára. A városban főként az óvárosrészt tekintettük meg, így a Castello várdombra mentünk fel, ahonnan pazar látványt tárult elénk a Cagliari-öbölre és a városra. Sétánk során megpillanthattuk a város egykori falainak ép maradványait, valamint két mészkőtornyot, az Elefánt-tornyot, és a Sant Pacras-t. A város legérdekesebb része ez a bástyákkal körülvett óváros. Az óváros minden pontjáról más-más kilátás nyílik a városra, a toronyból pedig kifejezetten jól belátható a város. Az utcáiban, parkjaiban sétálva mindenhol tele mediterrán nyövényekkel, pálmafákkal, kaktuszokkal. Betévedtünk a vasútállomásra is, s mivel nagy sziget vasútvonala is van. A városháza előtt elsétáltunk, falán a szardíniai zászló mellett, az olasz, az EU-s és a kék-piros színű városi zászló is lobogott. Igaz esti órákban a városban nem voltunk, de kávézók, éttermek, és a szórakozóhelyek láttán nagy éjszakai életet képzeltünk el. Rövid városnézésünk után indultunk tovább a sziget déli részén nyugati irányba.

Flamingók a sólepárlóban Cagliari környékén
Flamingók a sólepárlóban Cagliari környékén
Cagliari a Castello-dombról
Cagliari a Castello-dombról
Cagliari látkép
Cagliari látkép
Cagliari város és a laguna
Cagliari város és a laguna

A déli parton nyugat felé tovább autózva csodás erdővel borított szerpentines részeken vitt utunk, sok települést nem érintettünk, s pár órás autózás után érkeztünk meg szardíniai utazásunk egyik legemlékezetesebb helyére.  Porto Pino volt a cél. Porto Pino az a hely, amiről magyar nyelvű leírást nem igazán találtam, egy térképes alkalmazás fényképeit nézegetve a tervezésnél került szemem elé egy szikrázó fehér homokos part, nagy homokdűnékkel. Meglátva rögtön eldöntöttem, hogy ezt látni kell, jól döntés volt, hisz utazásunk egyik meghatározó fénypontja lett.

Porto Pino

Mintha egy karib-tengeri szigeten lennénk

Igaz kicsit nehezen találtuk meg, pár homokos tengerpartra betévedtünk, míg egy jelöletlen úton befelé megláttuk a homokbuckákat. Egy strandra érkeztünk, ahol a színes napernyők és a fehér homok látványa már szemet gyönyörködtető volt, de onnan még a homokos parton kb. 1 km-et sétálni míg elértünk a kívánt célt. Hatalmas homokbuckák, vakító fehér homok, ami a képzeletünket is felülmúlta. A szél fújt, állandóan rendezte a homokot, a lábnyomok alig, hogy beleléptünk már szinte percek múlva nem voltak láthatóak. A késő délutáni órákban érkeztünk ide. A fő strand időben védik a területet, hiszen nem tenne jót, ha folyamatosan több száz ember mászná meg a dombokat. Hihetetlen csodás látványt nyújtanak a korhadt, száraz famaradványok, fűcsomók amelyek néhol a homokból előbújnak. A kék tenger, a fehér homok, igazán karib-tengeri érzést ad. A naplementét is itt tudtuk megnézni, a a naplementében a homok aranylóvá vált.

Homokbuckák
Homokbuckák
A szél rendezi a homokot
A szél rendezi a homokot

A déli tengerpartok jellemzően homokosak, de színekben is vegyesek, aki családdal utazik, s igazából a fürdés a homokos partok öröméért, mindenképpen a déli, vagy a nyugati partszakaszokat válassza.

Villasimius

Dél - Szardínia csücskén egy kis félszigeten terül el Villasimius, következő úticélunk. Nevezetessége a természeti szépségében rejlik, gyönyörű kék tenger, fehér homok, misztikus bástya (nuraghe), távoli hegyek vöröses színei, csodás laguna, meseszép környezet, védett virágok - mindez Villasimius! A mediterrán térség egyik gyöngyszemének is nevezik, a szélformázta bizarr formájú gránitkövek is különlegességé teszik ezt a vidéket.

Mint Szardínián a legtöbb csodás helyen, itt is meggyűlt a bajunk a parkolással, ami talán csak kedvezett nekünk, hisz a félsziget felderítésének legoptimálisabb útvonalára tévedtünk. A híres partszakasztól távol tudtunk leparkolni, ezért úgy döntöttünk, hogy a félszigeten a távolban látható világítótoronyhoz felmegyünk, megnézzük onnan a kilátást. Mint kiderült a világítótoronyig nem tudtunk eljutni, hiszen katonai létesítmény vette körül, melyre táblák közeledve már előre figyelmeztettek. Érdekesség, hogy a sziget nagy részén a világítótornyok katonai létesítmények, nem látogathatók. A parkolóhelyre visszaérkezve elindultunk a bástyaszerű épület felé, melyet egy a dombon állt. Útközben csodás gránitkövek mellett haladtunk, s mint ezáltal kiderült ez az egész vidék gránithegyekből áll. A bástyához felvezető út elég szűk volt, feltételeztük, hogy sokan nem abból az irányból közelítik meg, a túraútat szúrós mediterrán növények, medvetalp kaktuszok szegélyezték, s nehezítették a haladást. A bástya felé közeledve viszont amikor előtűnt a tenger, szó szerint a lélegzetünk is ellált,  hisz ilyen csodás partszakaszt nem igazán láttunk. Szardínia már az első napjainkon az elvárásainkat felülmúlta, megbabonázott.

Hogy mik is azok a bártyaszerű épületek? A nuraghik, melyek gránit- és bazaltkövekből, kötőanyag nélkül épültek. Köralapúak, átlagosan 10 m magasak. Ezekből még ma is kb. 8000 található a szigeten. Misztikus építmények, mivel a rendeltetésük gyakorlatilag a mai napig nem tisztázott. Egyes elméletek szerint kizárólag védelmi szerepet játszottak, de egyes darabok templomként, a közösségi döntéshozás helyszíneként is működhettek.

Nuraghe Villasimiusban
Nuraghe Villasimiusban
Villasimius látképe
Villasimius látképe
Márványtömbök
Márványtömbök
Látkép a nuraghe mellől
Látkép a nuraghe mellől

A látvány azt gondolom magáért beszél, a  tengerpart mögött egy csodás laguna, a félszigeten túl a tenger szemet gyönyörködtető tájat formáz. Csodás színek, távolban vörösesnek látszó hegyek, a kék tengervíz, a fehérnek látszó homok, szinte megbabonázó, csak álltam és néztem.... csakis hosszas nézelődés után mentünk le a strand részre, ahol egy viszonylag zsúfolt partszakaszra jutottunk. Itt is a fehér homok, a színes napernyők mesés látványt nyújtottak. A strand fehér homokbuckái között lettem figyelmes egy csodás kisvirágra. Feltehetően védett volt, mivel bekerítették és táblák figyelmeztettek, hogy nem lehet hozzá nyúlni - ez tengeri nárcisz volt. A lagunában itt is a rózsaszín flamingók sétálgattak nyugodtan.

Villasimius fehér homokos partja
Villasimius fehér homokos partja
tengeri nárcisz
tengeri nárcisz
Villasimius strand
Villasimius strand

Kelet- Szardínia

Arbatax, Magashegység, Dorgali és Baunei környéke

A keleti part a meredekpart. Először egy csodás sziklaképződményt tekintettünk meg Arbatax közelében, közvetlen a tengerparton. A tenger hullámzása által folyamatosan formálódó vörös porfir-, fekete diorit, szürke gránit sziklák a nap fényében festőinek mutatkoznak, a vörös sziklának a tenger kék, valamint zöldes színe kitűnő hátteret ad. Erről a helyről már jól kirajzolódnak a keleti part magashegyei.

Arbatax vörös sziklái
Arbatax vörös sziklái
A vörös sziklák és a tenger csodás látványt nyújt
A vörös sziklák és a tenger csodás látványt nyújt

Arbatax után nem sokkal már szerpentinekhez értünk. Dorgali, Baunei városok környékén autóztunk, a városokban olyan szűk utcákon kellett közlekedni, hogy erősen elgondolkodtunk jó helyen vagyunk-e. Alig találtuk meg a túra kezdőpontunkhoz vezető utat, de a városból kiérve hegyi földesúton haladva azért egyszercsak egy étteremhez és a környékén zárt parkolóhelyre jutottunk. Mielőtt lementünk volna a tengerparti álomöbölhöz - mint a többi utazó tette - mi a nehezebb utat választottuk. Egy 12 km-es túrát iktattunk be tűző napsütésben, sziklák között, sokszor meredeken emelkedő köves ösvényeken. Előfordult, hogy négykázláb másztunk. Találkoztunk utunk során kecskékkel és érdekes mediterrán fákkal, ilyen pl. a mediterrán szamócafa. Megerőltető volt, de nem bántuk meg, hisz ismét az egyik legcsodálatosabb látvány tárult elénk a túránk végcélját elérve. Lélegzetellállító volt a meredek sziklafalról kb. 400 méter magasságból lenézni a szédítő mélységbe, ahol Cala Gloritze magas 143 méter süvegszerű sziklakúpjai magasodtak. A tengerben a part körül sok kisebb jacht horgonyozott. A képek magukért beszélnek.

Ahová letekintettünk, ott bújik meg az öbölben Cala Gloritze, egy álomszép strand, amelyhez csodás, de nem egyszerű túraút vezet. A strand érdekessége, hogy jelképes összeget kell fizetni a fürdőzésért, 2014. évben 1 Euro volt. Ez a sziget állítólagosan legtöbbet fényképezett strandja. A tengerfenék  itt 30 méter mély, a víz pedig hidegebb, mint a többi öbölben, a tengerbe beáramló patakok miatt. A homokot pedig az teszi különlegessé, hogy apró fehér kavicsokból áll Egy boltívszerű szikla a strand szépségét csak fokozza.

Hegyekben
Hegyekben
Mediterrán szamóca
Mediterrán szamóca
Kilátás a meredek sziklafalról
Kilátás a meredek sziklafalról
Cala Gloritze süvegsziklái
Cala Gloritze süvegsziklái
Cala Gloritze strandja
Cala Gloritze strandja

Észak- Szardínia


Costa Paradiso 

Nagyon érdekes kis nyaralóközpont a hegyek között, egy sorompóval lezárt területen. Az egész település mintha egy mesevilág lenne, a házak szardíniai stílusban vannak beépítve a sziklák közé, hogy szinte alig láthatóak, nem törik meg a táj varázslatos egységét. Ezen a helyen igazán sok szép öböl, kirándulóhely van, így mi is túráztunk a környéken, annak felfedezésére. A vörös partszakaszon kb. 60 km-en lehet sétálni a partvonalon.

Túrát Costa Paradiso öböl érintésével Cala Tinnari öbölig tettünk, a túraútvonal változatos volt, homokos és sziklás helyek váltották egymást.

Costa Paradiso városa
Costa Paradiso városa

Costa Paradiso öböl lépcsőn és sziklába vájt úton közelíthető meg, a tenger erősen hullámzott itt, a hangja borzongató volt. Amikor a lépcső végén megláttuk a Paradisoi csodaszép öbölt, azt már tudtuk megint egy paradicsomi helyre érkeztünk. A háttérben hegyek, a hegyek között kanyarog egy kis folyó, majd eltűnik a sziklák közt, a tengert már nem éri el. A sziklák vörösek, a part rózsaszínű homok, mely színét feltehetőleg a vörös sziklák fényében kapja, s ez éles kontrasztot képez a kristálytiszta türkiz tengerrel. A partszakszon sok mediterrán szekfű elvirágzott fehéres bolyhai adnak még szebb látványt. 

Costa Paradiso sziklák közé beépült házai
Costa Paradiso sziklák közé beépült házai
Costa Paradiso paradicsomi strandja
Costa Paradiso paradicsomi strandja
Tengerparti pázsitszekfű
Tengerparti pázsitszekfű
Costa Paradiso környékén
Costa Paradiso környékén

Costa Paradiso érdekessége még, hogy a honos szárd kisméretű vaddisznók szaladgálnak az utcáin, a házak kertjeiben sokszor falkákban. Érdekes látvány. 

Szárd vaddisznó
Szárd vaddisznó

Capo Testa 

Következő úticélunk volt ez a kis félsziget Észak-Nyugat Szardínián, mely igazából egy hatalmas kőrengeteg, közepén egy világító toronnyal. A világító torony itt is katonai létesítmény, tehát nem látogatható. Csodálatos hely, megbabonázó látvány. Ezen a helyen készült az egyik legnépszerűbb szardíniai fotó, melyet gyakran háttérképként tesznek ki, mi is lefotóztuk. A parkolás itt sem volt egyszerű, több km-es útszakasz mindkét oldalán végig álltak az autók, a kis félszigeten viszont nem tűnt fel az a nagy embermennyiség, őszintén szólva alig láttunk embereket, feltehetőleg elvesztek a sziklák közt. Capo Testáról szabad szemmel is látható a korzikai Bonifáció városa, annak meredek fehér mészkősziklái. A két sziget itt van egymáshoz legközelebb, mindössze 12 km a köztük lévő távolság. A sziget északi részén jellemző Mistral szél erősen fújt a félszigeten. A szél által formázott sziklák több esetben állatokat formáztak. A sziklák között elbarangoltunk sokáig, kőtömböket másztunk meg, alattuk bújkáltunk. Mint sok hely a szigeten, ez is mesébe illő volt. 

Capo Testa világítótornya
Capo Testa világítótornya
Capo Testa kőrengetegei
Capo Testa kőrengetegei
Gyakran háttérképként is feltűnik ez a csodás hely
Gyakran háttérképként is feltűnik ez a csodás hely

Palau 

A sziklás helyeknél maradva, következő célpontunk Palau volt. Itt található a város felett emelkedő híres "Medve-szikla", mely a sziget egyik híres sziklaképződménye. A medve lábától csodálatos kilátásban volt része az embernek, igaz sokáig nem csodálható innen a táj, hisz a Medve szikla lábánál állva olyan erős légörvény volt, hogy alig bírtunk a lábunkon állni, a szél az egész szigeten itt fújt a leginkább. A szikla medve formája is a szél építő-romboló munkájának köszönhető. Palau egyébként híres kikötő és üdülőváros, innen hajóval érhető el a Maddalena szigetcsoport, mely szintén Szardíniához tartozik, valamint Korzika szigete is. 

Palau látképe a Medve szikláról
Palau látképe a Medve szikláról
Medve feje
Medve feje
Smaragd-part, luxus jachtokkal
Smaragd-part, luxus jachtokkal

Costa Smeralda 

Palau és Olbia között elterülő partszakasz a Smaragd-part, Szardínia híres partszakasza. Ez a partszakasz a politikusok, iparmágnások, színészek, hírességek játszótere, tömény luxus. Nevét a tengervíz csodálatosan áttetsző smaragd színéről kapta. A hely kezdetben szárd pásztorok békés területe volt, mára a milliomosok paradicsomává vált. A Costa Smeralda partvidéke számos fehér homokos stranddal rendelkezik. A fürdőzés közben  a türkiz vízben lehorgonyzott hófehér jachtokra düllesztve a szemünket csak álmodoztunk.

Következő úticélunk Castelsardo híres városába tartva egy állomást még beiktattunk, megnéztük a sziget másik híres sziklaképződményét, az "Elefánt sziklát" mely az út mentén állva üdvözli az utazókat.

Elefánt-szikla
Elefánt-szikla

Catelsardo 

Castelsardo a festői óvárosáról híres, amely a tengerből meredeken kiemelkedő hegy oldalában fut körbe. Castelsardo az egész sziget egyik legszebb, legjellegzetesebb települési látnivalója. Bármely útról is érkezünk, a várfal tövében kialakított remek panorámájú parkoló teraszra érkezünk, onnenn szűk, kanyargós utcákon, meredek lépcsőkön bolyonghatunk a vár felé, a város sikátorain keresztül. A vár bejáratának közelében sziklába erősített márványtábla őrzi a két világháború itteni hősi halottainak neveit. Castelsardo igazán hangulatos kisváros, párját nem találtuk az egész szigeten. Itt kóstoltuk meg a Gelatot, az olasz fagyit, amely állítólag Szardínián az egyik legfinomabb és a legkrémesebb. 


Castelsardo
Castelsardo
Csatelsardo látkép
Csatelsardo látkép
Csatelsardo látképe a várból
Csatelsardo látképe a várból

Stintino 

Stintino Észak-nyugaton a sziget végénél az északi irányban kinyúló földnyelven fekszik, ezt a stradot választottuk városnézésünk utáni pihenésre. Európa Polinéziájának is nevezik, a szépsége állítólag vetekszik az Indiai óceán gyöngyszemeivel.

Ezen a fölnyelven találhatók Szardínia egyébként leghíresebb strandjai, a La Pelosa és Stintino, mindkettő a toplisták élén áll az európai ranglistán. Stintino szépsége magával ragadó volt, de azért a tömeg és néhány helyen a szúrós sziklás part megviselte a lábakat. A homokos részen a sekély víz kedvező gyerekesek számára, csodaszép áttetsző víz van itt, s a vízben árusok is tologatták kis kocsijaikat. Mi sokáig nem tudtunk megmaradni a nyugodt fürdőzésnél és napozásnál, átsétáltunk a nuraghi kis szigetére. A víz nem volt mély, de a sziklák cipő nélkül - de még cipőben is - elég szúrósak voltak, kicsit kikezdték a lábunkat, de azért megérte.

Stintino
Stintino
Stintino híres strandja
Stintino híres strandja

Capo Caccia 

Egyik legnépszerűbb látványosságot mi sem hagytuk ki. Capo Caccia egy kicsi félsziget, mely Algherotól északra található. A félsziget belsejében található a Neptun barlang, olaszul a Grotta del Nettuno. Ez egy cseppkőbarlang, ahova 600 lépcsőn lehet lejutni (és fel is), ami sokakat elrettent. Maga az út is csodálatos és kicsit szédítő, néhol a szikla peremén, főként sziklába vájt úton kell haladni. Szardínia egyik legszebb természeti képződménye és leglátogatottabb helye, ami Alghero, a sziget legfelkapottabb városának közelsége miatt is jellemző. A séta a barlangban idegenvezetővel óránként indul.

Capo Caccia
Capo Caccia
Neptun-barlanghoz vezető sziklába vájt gyalogút
Neptun-barlanghoz vezető sziklába vájt gyalogút

A barlang Algeroból induló hajókkal is megközelíthető, ez a kényelmesebb megoldás, mert ugyebár a sok lépcsőfok a sziklák peremén a forró napsütésben nem éppen a legjobb, de a kilátás, a csodás sziklafal látványa mindent megér. Azt mondom, hogy gyalog az igazi, ha újra megyek biztos szintén gyalog fogom megközelíteni. Érdekessége, a helynek, hogy a barlang amennyiben a tengerszint megemelkedik, akkor nem látogatható. Fantasztikus cseppkőképződmények találhatók itt, a vízben tükröződő kristálynyalábok tündérország képét varázsolják elénk.  

Neptun-barlang tündérszép terme
Neptun-barlang tündérszép terme
Neptun-barlang cseppkő képződményei
Neptun-barlang cseppkő képződményei

Alghero

A barlanglátogatásunk után Szardínia észak-nyugati részén található Alghero, a sziget egyik legkedveltebb üdülőhelyére autóztunk. Alghero a környező vizekben honos tengeri algáról kapta a nevét, ami valójában tengeri fű (Neptun-fű), így a barlag neve is innen származik. Algherot Korall-partnak (Riviéra del Corallo) is nevezik, hiszen egyik fő bevetéli forrása a korall kereskedelemből fakad. Szűk utcái szinte roskadoznak a szebbnél szebb korall ékszerektől, amelyeket szuvenírként is megvásárolhatunk.

A óvárost körülölelő vastag várfalak folytonosságát csak a nagy tornyok szakítják meg, szám szerint hét. Körbe lehet járni ezt a részt, a tornyok sorban bukkannak fel a sétálóutcák mentén. A városfalról és a bástyákról szép a kilátás nyílik az öbölre és a távolban emelkedő Capo Caccia sziklatömbjére.

A város spanyol történelemmel bír, két nyelvű város, az olasz mellett a katalán is hivatalosan elfogadott nyelv. Barcelona testvérvárosa. Jelentős éjszakai élettel bír, itt aki szórakozásra vágyik megtalálja.

Alghero tengerparti útja
Alghero tengerparti útja
Alghero városfala
Alghero városfala
Alghero hangulatos házai
Alghero hangulatos házai

Remélem ebben a kis összefoglalómban sikerült egy kis ízelítőt adni a szigetről, esetlegesen ötletet adni utazás tervezésekhez. Számomra maradandó élmény a szigeten töltött 14 nap nyári nap.

Szerző: Szarvas Éva

Képek: Berecz Róbert, Tóth Mariann